Bartha Adrienn (hospitálás)
Időpont: 2026. április 13–17.
Helyszín: Portugália, Madeira, Sao Vicente
Bevezetés:
mit szerettem volna látni?
Madeirai
Erasmus+ mobilitásom során elsősorban arra kerestem választ, hogyan működik a
gyakorlatban egy olyan iskola, ahol az eltérő képességű, kulturális hátterű és
sajátos nevelési igényű tanulók együtt tanulnak. Angoltanárként különösen
érdekelt, hogyan lehet úgy differenciálni, hogy közben egyetlen gyermek se
érezze magát kívülállónak.
1. Amit a
madeirai iskolából magammal hoztam
- Inklúzió a mindennapokban: Az egyik megfigyelt angolórán
14 tanuló közül három SNI-tanuló volt. Ami igazán figyelemre méltó volt
számomra, az az, hogy ez nem teremtett „külön órát az órán belül”. A tanulók
együtt dolgoztak, a pedagógus pedig ott és annyi segítséget adott, ahol és
amennyire szükség volt.
- Személyre szabott támogatás: Az SNI-tanulók számára egyéni tanulási terv készül, amelyet a gyermek és a szülő is megismer és aláír. Az intézményben gyógypedagógus és asszisztens segíti a fejlesztést, emellett külön fejlesztőhelyiség és csendes szoba is rendelkezésre áll.
- A sokszínűség természetes
jelenléte: Az
iskola nemcsak a különböző tanulási igények miatt sokszínű. Angol,
venezuelai, orosz, dél-afrikai és Portugália más részeiről érkező tanulók
is alkotják a közösséget. Nyelvtanárként különösen érdekes volt
megtapasztalni ezt a multikulturális környezetet.
2. Mit
jelent mindez a saját tanításomban?
- Személyre szabott tanulás: A differenciálásról szerzett
tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy saját óráimon is többféle utat
kínáljak ugyanahhoz a tanulási célhoz. Egy mondatkezdet, kulcsszólista,
vizuális segítség, egyszerűbben megfogalmazott instrukció vagy néhány perc
többletidő sokszor elegendő ahhoz, hogy egy bizonytalanabb tanuló is
sikeresen bekapcsolódjon.
- AI az SNI-tanulók
támogatásában:
Számomra új szakmai irányt jelent a mesterséges intelligencia
lehetőségeinek tudatosabb használata. Az AI segítséget nyújthat eltérő
nehézségű szövegek, személyre szabott gyakorlófeladatok vagy nyelvi
segédanyagok elkészítésében. Ugyanakkor fontos, hogy ne helyettesítse a
tanuló saját gondolkodását és az élő kommunikációt.
- Biztonságos nyelvórai légkör: Különösen értékes tapasztalat
volt számomra a hibák kezelése. A pontatlan válasz nem feltétlenül
szakította meg a kommunikációt. A pedagógus segítő kérdéssel,
átfogalmazással vagy egyszerűen egy kis gondolkodási idővel támogatta a
tanulót. Idegen nyelven megszólalni csak olyan közegben lehet bátran, ahol
a hibázás a tanulás természetes része.
A látott jó
gyakorlatokat nem szeretném megtartani magamnak. A mobilitás tapasztalatait
szakmai műhelymunka keretében osztom meg kollégáimmal, különös tekintettel az
inkluzív oktatásra, a differenciálásra és az AI lehetőségeire. Az összegyűjtött
szakmai anyagok az iskolai tudástárba is bekerülnek.
4. Hogyan
tovább?
A jövőben
tudatosabban szeretnék olyan nyelvórai helyzeteket kialakítani, amelyekben az
eltérő képességű tanulók közösen dolgozhatnak, mégis mindenki megkaphatja a
számára szükséges támogatást. Több páros és kiscsoportos kommunikációs
feladatot szeretnék alkalmazni, és tovább szeretném fejleszteni tudásomat az
AI-val támogatott differenciálás területén.
A madeirai
tapasztalatok arra is emlékeztettek, hogy a befogadás jóval több az SNI-tanulók
támogatásánál. Egy multikulturális iskolában nap mint nap jelen van a különböző
nyelvek, kultúrák, képességek és élethelyzetek elfogadása.
Záró
gondolatok
Számomra az
Erasmus+ program legfontosabb üzenete az lett, hogy az inkluzív oktatás nem
feltétlenül látványos módszerekből áll. Sokszor apró pedagógiai döntésekben
jelenik meg: adok-e még egy percet a válaszra, másképpen is elmagyarázom-e a
feladatot, merek-e eltérő segítséget adni, és sikerül-e olyan légkört
teremtenem, amelyben minden tanuló úgy érzi, hogy helye van a közös munkában.



Megjegyzések
Megjegyzés küldése